Az első nap külföldön- Vagyis az utazás (személyes tapasztalat)

Egy három hónapos nyári munkára érkeztem, egy diszkóban dolgozni, pultosként.

Fáradtan érkeztem meg. Egy barátom várt, aki egy étteremben dolgozott. Leültünk, ettem egy levest… vagyis inkább próbáltam enni. 😄

Annyira izgultam, hogy alig ment le pár kanál.

Aztán elvitt a szállásra, ahol megismertem a kolléganőmet, egy magyar lányt. Megkért, hogy vigyem vissza az ő szállására.

Visszavittem.

Majd természetesen sikerült teljesen elkeverednem.

Az első nap tehát nagyjából így nézett ki:

fáradtság → idegesség → elveszés → stressz. 😅

Végül megtaláltam a szállást.

És ekkor jött az, amit talán a legjobban utálok:

a várakozás.

Ott vagy egy teljesen idegen helyen, tudod, hogy másnap kezdődik a munka, és addig nincs mit csinálnod.

És elkezd kattogni az agyad:

Biztos jó ötlet volt eljönni?

Biztos menni fog?

Mit keresek én itt?

Mi van, ha nem sikerül?

Akkor még nem tudtam, hogy abból a három hónapos nyári munkából végül 7 év külföldi munkavállalás lesz.

És ma már egyértelműen azt mondom:

Megérte.

Nem csak anyagilag.

Megtanultam nyelveket.
Önállóbb lettem.
Kiléptem a komfortzónámból.
Más kultúrákat ismertem meg.
És rengeteget tanultam saját magamról.

Ezért ha valaki most azon gondolkodik, hogy külföldön vállaljon munkát, én csak azt mondom:

Vágj bele.

Nem kell, hogy ne félj.

Én is féltem.

Csak menj el.

A komfortzónádon kívül kezdődik az a fejlődés, amit otthonról nagyon nehéz megszerezni.

Tanuljunk nyelveket.
Menjünk külföldre.
Próbáljuk ki magunkat.

Mert lehet, hogy az első nap rettenetesen fog indulni.

De fogalmad sincs, hová vezethet. 🇭🇺✈️